Quittner Zsigmond
Quittner Zsigmond | |
Született | 1857. február 13. Pest |
Elhunyt | 1918. október 25. (61 évesen) Bécs |
Sírhely | Salgótarjáni utcai zsidó temető |
Nemzetisége | magyarországi zsidó |
Gyermekei | Quittner Ervin |
Iskolái | Müncheni Műszaki Egyetem |
Munkái | |
Jelentős épületei | Pesti Magyar Kereskedelmi Bank (ma a Belügyminisztérium épülete), Gresham-palota |
A Wikimédia Commons tartalmaz Quittner Zsigmond témájú médiaállományokat. |
Vágfalvi Quittner Zsigmond (Pest, 1857. február 13.[1] – Bécs, 1918. október 25.) magyar építész.
Pályafutása
[szerkesztés]Quittner Jakab (1814–1887)[2] posztógyáros és Fuchs Sarolta (1821–1901)[3] fia. A müncheni műegyetemen szerzett diplomát. 1880-tól sok megbízást kapott Budapesten. Épületei eklektikusak, továbbá a szecesszió jellegzetes alkotásai, közülük talán legismertebb, a stílus gyöngyszemeként is emlegetett Gresham-palota. Az angol Gresham biztosító társaság székháza terveinek elkészítésével a kor neves építészmérnökeként őt bízta meg. Az épület a Vágó fivérekkel közösen készített tervek alapján, 1907-re készült el. 1987-től a világörökség része. Quittner közéleti szereplése is jelentős: a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, az Országos Középítési Tanács tagja, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke volt. 1904. november 13-án vágfalvi előnévvel nemességet kapott.[4]
Magánélete
[szerkesztés]Házastársa Weisz Minka (1866–1938) volt, Weisz Mór nagykereskedő és Blum Ernesztina lánya, akit 1887. január 6-án Budapesten vett nőül.[5]
Gyermekei
- Quittner Ervin (1891–1945) építész.
- Quittner Lóránd (1893–1945) gépészmérnök.
- Quittner Marianne (1894–?)
Főbb épületei Budapesten
[szerkesztés]- VII., Erzsébet körút. 7. (1886) Deutsch-ház
- VIII., József körút. 71-73. (1889) Krail-ház
- V., Alkotmány utca 16. (1888–90) Az egykori Magyar Hírlapírók Nyugdíjintézetének székháza, jelenleg lakóház
- V., Alkotmány utca 18. (1894–96) Bródy-palota
- XIV., Millenniumi kiállítás, Cukoripari pavilon, Hősök tere, 1896
- V., Aulich utca 7. (1902) szecessziós lakóház
- V., Károlyi utca 9. (1884) Erényi Ullmann-féle bérház, benne működik a Centrál kávéház
- V., Markó utca 22–24. (1879, 1889–90) Az egykori Budapesti Önkéntes Mentőegyesület központi állomása, jelenleg az Országos Mentőszolgálat budapesti mentőszervezetének a székháza
- V., Széchenyi István tér 3–4. (1905) Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank székháza, jelenleg a Belügyminisztérium használja
- V., Széchenyi István tér 5–6. (1905–1907) műemlék, Gresham-palota (építész munkatárs: Vágó József)
- VI., Andrássy út 7. (1882) műemlék jellegű, neoreneszánsz lakóház
- VI., Andrássy út 12. (1884) műemlék jellegű, Krausz palota
- VI., Lendvay utca 24. (1893) historizáló villa, Fellner Sándorral
- VI., Teréz körút 1–3. (1894) historizáló bérházak
- VII., Városligeti fasor 9–11. (1887) a volt Fasor Szanatórium (később Korvin Ottó Kórház)
- VII., Erzsébet körút 44–46. (1892) Baumgarten Károly bérháza
- V., Bécsi utca 1–3. (1910–12) a volt Phönix Biztosító[6]
- XIII., Szabolcs utca (1910), Weiss Manfréd felesége emlékére tett alapítványa által építtetett Weiss Alice Gyermekágyas Otthon[7]
Síremlékek
[szerkesztés]Quittner több díszes síremléket is tervezett a Salgótarjáni utcai zsidó temetőben (1087 Budapest, Salgótarjáni utca 6.):
- 1881 k.?: Spitzer Gerson síremléke[8]
- 1893: Latzko Náthán mauzóleuma[9]
- 1893: Bródy Zsigmond mauzóleuma[9]
- 1893: Wahrmann Mór mauzóleuma[10]
- 1894: Dezső Sámuel síremléke[9]
- 1894 k.?: Neuschloss Simon síremléke[9]
- 1895 k.?: Machlup Adolf mauzóleuma[8]
Galéria
[szerkesztés]-
A Krausz-bérpalota,1884
-
A Deutsch-ház
-
A Krail-ház
-
Krail-ház, zárt balkon
-
A Bródy-palota
-
A Lendvay utcai villa
-
Millenniumi kiállítás, Cukoripari pavilon, Hősök tere, 1896
-
A Gresham-palota
-
Az egykori Pesti Magyar Kereskedelmi Bank, ma Belügyminisztérium épülete
-
A Phönix-irodaház
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 112/1857. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ Quittner Jakab gyászjelentése (1887). (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ Fuchs Sarolta gyászjelentése (1901). (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932., 8. kötet
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség házassági akv. 6/1887. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. június 5.)
- ↑ A Főnix-székház. [2023. október 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 6.)
- ↑ pesti Zsidó Kórház
- ↑ a b Tóth, i. m., 354. o.
- ↑ a b c d Tóth, i. m., 353. o.
- ↑ Tóth, i. m., 350. o.
Források
[szerkesztés]- Quittner Zsigmond. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.)
- Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 728. o. Online elérés
- A szecesszió gyöngyszemének tervezője. mazsike.hu (Hozzáférés ideje: 2016. február 3.)
- Tóth Vilmos: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018.
További információk
[szerkesztés]- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest, Szerző, 2005.
- Fővárosi almanach, lexikon és útmutató. A székesfővárosi tisztviselői kar közreműködésével szerk. és kiadja Guthi Imre. 1916–1918. Ötödik kiadás. Budapest, Légrády Testvérek, 1916.
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Kempelen Béla: Magyar nemes családok I–XI. Budapest, Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911–1932.
- Magyar nagylexikon I–XIX. Főszerk. Bárány Lászlóné et al. Budapest: Akadémiai; (hely nélkül): Magyar Nagylexikon. 1993–2004. ISBN 963-05-6611-7
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Budapest, 1938–1939, Budai-Bernwaliner József ny.
- Révai új lexikona I–XIX. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1996–2008. ISBN 963-901-594-6
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8